Visszaemlékezés
A legfiatalabbként kerültem az 1982-83-as tanévben a Szakmun-kásképző Fiú- és Leány Kollégiumba. Rögtön befogadott a kollektíva, hiszen fiatalok voltunk. Emlékszem, az első csoportom nyomdász szakközépiskolás lányok és 611-es szövőszakmunkás lányok voltak. Szívesen találkozom velük, és nagyon jól esik, hogy megismernek és szeretettel gondolnak azokra az évekre. Büszkén újságolják, hogy mi történt velük az elmúlt évtizedben.
Én is nosztalgiával gondolok ezekre az időkre. Nagyon jó dolog volt, hogy fiúk is voltak, hiszen az első, ami megalakult, az irodalmi színpad volt. Színvonalas karácsonyi műsorral és ünnepségekkel készültünk, majd néhány tehetséges gyermekkel rövid színdarabokat is írtunk. Volt "Rend-hagyó irodalomóra": Shakespeare: Rómeó és Júlia című drámájából.
Szoros kapcsolatunk volt a Jókai Színházzal Pleskovics András kolléga által. Eszközöket és jelmezeket is kaptunk kölcsön. Szerepeltünk két fesztiválon is, az akkori Ifjúsági Házban egy karácsonyi műsorban és hív-koriban külön autóbuszt bérelt a kollégium, és minden hónapban színházlátogatásokat és különböző kirándulásokat szerveztünk tanulóinknak. Így jutottunk el Budapestre, Szentendrére, Visegrádra, Esztergomba és Békés megye szép tájaira is. Olyan gyermekeket utaztattunk, akik még nem látták a fővárost. Ezen kívül a kollégiumok közötti vetélkedőkön mindig részt vettünk, szép sikereket értünk el.
Példamutató volt a stúdió működése is. Az 5-10 fős gárda nagy lelkese-déssel rádiózott, riportokat készített, és karácsony előtt, majd májusban egy egész délutánt és estét betöltő "Kívánságműsort" tartottunk, benne "Szívküldi" jellegű üzenetekkel, jókívánságokkal. A műsort, ami 4-5 órás volt körülbelül egy hétig állítottuk a stúdiósokkal össze, olykor olyan fáradtan, hogy már csak a szőnyegen térdelve vagy hasalva tudtunk írni. Ezek a pillanatok jó célpontul szolgáltak a szemfüles Fotószakkör tag-jainak. Remek képeket készítettek.
Irodalmi vetélkedők, különböző játékos totók és persze a focimeccsek sem maradhattak ki a visszaemlékezésekből.
A asztalitenisz versenyek télen szintén nagy sikert arattak, mivel sok tanár űzte ezt a sportot. Igen kemény meccseket vívtunk a tanulókkal.
Az év fénypontja mindig az árpilis 1-je volt, a "fordított nap". Erre meg a diákok készültek nagy buzgón, mivel görbe tükröt mutattak nekünk. ők voltak a tanárok, ők adtak feladatot nekünk, bizony végig kellett "tanulni" a szilenciumot, és az est zárópontja pedig a "feleltetés" volt, majd egy-egy diák eljátszotta, hogy milyennek is látnak bennünket. Remek pillanatok és sok vidámság jellemezte ezeket az időket.
A költségvetés engedte, hogy híres művészek, zenekarok, együttesek lépjenek fel: pl.: Antal Imre, EDDA-művek, Szilágyi Tiborral volt beszélgetés, a Jókai Színház művészei: Tomanek Gábor és még sokan mások. Sokszor mentünk mi is rendezvényekre a városba. Állandó színházbérlettel rendelkeztünk: kb 20 fő és 10 fő Filharmónia bérlettel. Rendszeres kedvezménnyel jártunk moziba, hiszen nagyon kedvezően tudtuk megnézni a legdrágább filmeket is. Rendszeres látogatói voltunk az Ifjúsági Háznak is.
Saját könyvtárral rendelkeztünk, és igen szépen tudtam gyarapítani a könyvtárat. Egy héten két délután volt könyvtár, de néha azért besegít-ettem a leckeírásba is.
Úgy érzem, hogy a tantestület fiatalos lendülete, a gyermekekért való együtt dolgozás meghozta gyümölcsét.A felnőtt közösség is egy családot alkotott. Ez látszott a munkánkban is.
Valóban igaz volt Dumas mondása: